Hagyományőrzés

 

“Ki érkezik, mondjon Jó Napot!”

(Dobó istván)

Hagyományőrzés

 “Tiszteld a múltat,

hogy érthesd a jelent, 

és munkálkodhass a jövőn”

(Széchenyi István)

Ez a gondolat, amely bennünket is vezérel. Célunk, sőt bátram mondhatjuk küldetésünk, hogy megőrizzük megmutassuk szűkebb környezünk Somogyország, és hazánk Magyarország hagyományokra épülő értékeit. Természetesen a lovak, a lovaglás világából kiindulva, de nem feledkezve meg a népi élet, a népi művészet elemeinek megőrzéséről sem. 

Hagyományőrző programjaink mellett időszakos, és állandó kiállítással is várjuk a kedves látogatókat. Iskolai osztályok részére akár egész napos túrát, családoknak akár egész hétvégére szóló programokat biztosítunk azért, mert a legfontosabb, hogy gyermekeink minél hamarabb ismerkedjenek meg a múlt értékeivel, hogy minél előbb el tudják helyezni magukat az európai kultúra térképén. Most, mikor a világ alapvetően a technikai fejlődés irányában halad, Mi akkor is ki fogunk tartani, és őrizni fogjuk eleink értékeit.

Huszárok

A Ferdinánd-huszárok nyomában
A Somogyi Huszárok Egyesülete 

A huszár elnevezés a legkülönbözőbb európai nemzetek polgárainak számára a magyarsághoz kötődik, meglehetősen helytállóan. Fürge, váratlan mozgásuk, sikeres szereplésük a felderítésben, a menet- és táborbiztosításban, a csata utáni üldözésben, zsákmányszerző portyákban és egyéb harci műveletekben figyelemre méltónak bizonyult a Habsburg Birodalom irányítói számára. Ezért a török elleni felszabadító háborúk idején, a XVII. Század végén, a könnyűlovas huszárság a hadsereg más ezredeihez hasonló szervezésében ölt testet, és létrejönnek a reguláris huszárezredek. A Somogyi Huszárok Egyesületének tagjai, az egyesület megalakulásának napján, 1999. december 17.-én úgy határoztak, hogy a vitézségét és bátorságát sokszor bizonyító, legendás Ferdinánd Huszárezred hagyományait kívánja felvállalni.

Az alapító tagok többnyire rendőrök és katonák. Megszervezik belső rendszerüket, kialakítják lóállományukat, ruhákat, fegyvereket és a lovak számára megfelelő felszerelést készítenek. Lovas bázisuknak és székhelyüknek a Kaposvári Meistro Lovas Klubot választották. A klubvezető egyben az egyesület tagja is.

Lovagi torna

A szenvedésektől terhes, sötét középkorban nagy szerepet kaptak az emberi értékek úgy, mint a:

Hűség, a hősiesség, a hazaszeretet, a bátorság, az igazságosság, a hölgyek tisztelete, a szegények segítése.

A középkorban a lovagok bármikor készen voltak, hogy bátran harcra szálljanak, akár lóháton, akár gyalogosan.

Amikor nem harcoltak, lovagi játékokkal szórakoztatták magukat és tettek próbát ügyességből, bátorságból.

Amint látják, mindenki küzd a saját fegyvereivel, a vitézek dárdákkal, kardokkal, a hölgyek mosolyukkal, bájaikkal.

A dárdával egymást kellene lelökni a lóról – ami megjegyzem nagyon könnyű, de ehelyett most ügyességi feladatot hajtanak végre. A karikákat kell levenni dárdával.

Dobócsillag használatát látják, amely úgy a gyalogság, mint a lovasság körében használatos volt.

Láthatják, viszonylag nagy pontossággal lehet vele dobni, 15-20 méterről átlyukasztotta a legvastagabb páncélzatot is.

A lovagi dobólándzsa használatát mutatják be, amely, mint látják félelmetes eszköz volt.

A magyaroknak nemcsak a nyilaiktól, hanem lándzsáiktól is rettegett az ellenség.

Az is előfordulhat, hogy nem tudták eldönteni, hogy ki a győztes.

Ilyenkor az indulatok elszabadultak és egy harc közben döntötték el, bizonyítsák igazukat Isten és ember előtt.

Most egy ilyen harcot imitálnak a vitézek, ahol nem a halálig, hanem az ellenséget megadásra kellett késztetni, illetve az első vérig folyt a küzdelem.

Az is vesztesnek számított, akinek a kezéből kiesett a fegyver.

Somogyi betyárok

“Forrón süt a napnak ragyogó sugára,
Somogy vármegyének gazdag határára.
Hej Somogy vármegye, híres nevezetes,
A szegény legénynek, hej mennyire kedves.
Nincsen annyi tölgyfa tudom a Bakonyba,
Mint amennyi betyár lakok ott Somogyban.
Édesapám, anyám sokat kért a jóra,
De, mint egy rossz fiú, nem hallgattam a szóra.
Elhagytam falumat, bujdosóvá lettem,
A somogyi betyárok vezetője lettem.”

(Meiszterics László)

Most pedig pörgessük vissza az idő kerekét, körülbelül 150-200 évvel.

Azokra az időkre, amikor a csikósok, betyárok még nem zsigulikkal járták a tanyákat, hanem lóháton és gyalogosan.

Nem feltétlenül ölni és rabolni mentek, csak megélhetésüket biztosították, és nem egyszer a szegény emberek védelmezői voltak. A katonaság elől menekülvén csikósnak, betyárnak álltak, de, ha kellett, karikás ostorral, fokossal is a haza védelmére keltek, részt vettek a 48-as szabadságharcban.

Az 1860-as években a grófi és a főnemesi birtokokon a lótartásnak nagy hagyományai voltak. A méneseket, csikós legények vigyázták, akik igen kemény legények hírében álltak. A csikósokból lett betyárokkal, a somogyi uradalomban, nagyon sok gondjuk támadt a nemeseknek. Jól bántak lovukkal, fegyverként használták karikás ostorukat.

A csikósból lett betyárt, jó lovával, nehezen tudták a pandúrok becserkészni. Fürge, gyors lovaikon pillanatok alatt eltűntek. A somogyi dombság erdői, a Rába partjától a balatoni Nagyberekig, jó rejtekhelyként szolgáltak.

Ha nyomukra akadtak, lovaikkal együtt elfeküdtek és eltűntek az ellenség szeme elől.

Ha a csikós a veszélyt elmúlni vélte, lova hátára felállva kémlelte végig a vidéket, amikor meggyőződött a veszély elmúltáról, karikásával vígan pattogtatott. Persze ezt tették akkor is, amikor éppen portyázni indultak, és úgy tűnik, éppen egy jó zsákmány ígérkezik! Egy szekér tele csinos lányokkal, amelyre nyomban le is csapnak.

Most azonban nem rabolnak, hanem a lányoknak bizonygatják ügyességüket, rátermettségüket.

A leányokat nem bántják, és még a kendőjüket, sem akarják ellopni, csak lovuk és maguk rátermettségét bizonygatják vele. A játékért, egy kancsó bor jár!

A somogyi betyárok, csak úgy, mint ma, szerették a somogyi borokat, az othellót, nohát, delawarét, amelyek lassan eltűntek a somogyi dombokról.

A borhordás, népi lovas játék, és az nyeri, akinek a vágta végén több marad a poharában.

Természetesen a lovat sem hagyják ott, hisz a lólopást a betyár nem tekintette bűnnek, hiszen a betyár meggyökerezett hite, hogy Isten csak a magyart teremté lóra, és mivel minden magyar alá nem termett ló, így aztán okkal-móddal szereztek maguknak.

 

Szoborpark

A parkot 2004-ben nyitotta meg a város turisztikájáért felelős vezetője. A park fő figurája Gönöncsér Jóska, hírös somogyi betyár, kinek szobrát a „Zsiványok” című könyv írója leplezte le.

Ezenkívül megtalálható a csikós, a betyár, a pandúr, zsivány pásztor, huszár, és leány embernagyságú fából faragott hasonmása, valamint különböző állatfigurák, amely az 1860-as évek hangulatát idézik.

 Kik is voltak a betyárok? Valójában gyilkosok, haramiák, rablók, akik az 1860-as években közel 100 embert öltek meg a megyében, de nemegyszer a szegény emberek védelmezői is voltak, akik az uraktól, papoktól loptak. A zsákmányt szeretőjükre, szegények segítésére költötték. Az elmúlt 150-200 év tette őket romantikus hőssé, főleg a népdalok által. Az idők során az emberek főleg csak a szépet énekelték meg.

A fa szoborcsoportba láthatók állatfigurák is, valamint ebben a somogyi gazdasági udvarban megtalálhatóak háziállatok is, állatsimogatási lehetőséggel. Birkák, kecskék, szamár, nyulak, páva, tyúkok, fácánok stb.

 

A régi időket idézi, hogy kialakítottuk a lóval kapcsolatos földművelő eszközöket is, amelyeket munka közben is be tudunk mutatni, valamint egy korhű kovácsműhelyt is felállítottunk, ahol az érdeklődőknek be tudjuk mutatni a lovak patkolását is.

Kellemes időtöltésnek bizonyul a szobrok közt az állatsimogató.

Lovasmúzeum

Egyik fő tevékenységünk a lovas hagyományőrzés. Lovasbemutatóink során használt eszközeinkből egy kis állandó kiállítást rendezünk be klubhelységünkben, minden korból való lovas szerszámokból és harci eszközökből. Így a honfoglaláskori íjak, dobok és nyergek mellett a középkori lovai eszközök, ruhák, fegyverzetek is láthatóak.

A somogyi huszárok székhelyeként is működő lovasklub természetesen bemutatja az eredeti 48-as huszárnyerget, a lovassági kürtöt, kardokat és egy 1800-as évből származó huszár obsitot is.

A legnagyobb teret a betyárok eszközei foglalják el. A csikóbőrös kulacs, fokos, furkósbot, karikás ostor, duplacsövű puska és egyebek.

A rézkarcokkal is díszített kiállítás végén a mai western hangulatot is felidézzük egy western nyereggel, csepsszel és kalappal.

A hangulatos klubhelység egyben így kiállító terem és számos lovardai és városi rendezvény színhelye is, 50 fős férőhellyel.

A klubhelység előtti területen pedig a lóval vontatható földművelő munkaeszközöket mutatjuk be. 1-es és 2-es eke, borona, töltögető eke, vetőgép, mókoló stb.

Táncos lovas show

Lovasbemutatóinkat fiatalos, pergős zenére és csinos lányokkal – akik a lovak közt táncolják a tangót, a monti csárdást, a kán-kánt – tesszük még élvezetessé.

Az országosan is egyedülálló produkció érdekessége, hogy a többszörös amatőr táncfesztivált nyert Flamingó Tánccsoport tagjai mind lovagolnak, a lovasklub tagjai pedig mindannyian táncolnak. A bemutatón jól látszik, hogy a nyolc táncos, a nyolc ló és lovas egyaránt jól érzi magát.

Az oldalt készítette a

Webolucio.net Stúdió
MG Tanya KFT © 2021 Minden jog fenntartva

Adatvádelmi tájékoztató / Impresszum